Venczel Tímea: Vízcsepp

Született egy vízcsepp.

Égen vetett paplanjában

cseperedett,

azután így tett:


aláhullott a földre,

és körtáncát megkezdte.

Puha talaj elnyelte,

a Nap kérte, kilehelte,

hívogatta a paplanja,

földi fészkét odahagyta.


Megint útra kelt a vízcsepp,

s most mit tett?

Keresett egy patakot,

s abba belepotyogott.


Vitte a patak, szaladt vele,

a kis csepp meg szédült bele,

pörgött, forgott, kavargott

köveken át, ágak alatt lebukott,

míg egy széles folyóba jutott.


Felkapta ott a tömeg,

sodró táncát

csak most kezdte meg!

Együtt mozdult az áradattal,

versenyt úszott a halakkal.

Sziklákat csiszolt

és medret ásott,

zátonyt rakott

és partra szállott.


Rohanó útja egyszer

véget ért,

tenger várta, hol

pihenni tért.


Az élet vízének

sós öléből

csalogatta a Nap,

s ő ment is egyből.


Égi vattapamacsba

burkolózva várta,

hogy forgó táncát

újra járja.


Felhők gyűlnek fent a magasban,

eső készül a paplanban.

Indul a vízcsepp, s meglátod,

csak tárd ki tenyered, benne találod.

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el