Venczel Tímea: A hegy

A hegy ékszer.

Erő lakja, nem kétely.

Erdő takarja óvó kézzel.

Nap tanítja élni neveléssel.

Szél takarítja hideggel, meleggel.

Eső mosdatja érlelő cseppjével.

Tél nyugtatja hófehér lepellel.

Nyár játszatja patakzó zenével.

Tavasz mosolyogtatja illatozó ébredéssel.

Ősz simogatja szerető melegséggel.

Madárdal bódítja gyermek-örömével.

Csillagfény boldogítja végtelen kincsével.

Hold ragyogtatja suttogó bölcsességgel.

Boldogok a lelki hegyek. Vágyom rá, hogy hegy legyek!