Venczel Tímea: Hiszem

Hiszem, hogy jó utat járok.

S ha elbukok is, talpra állok.

Sebeimet büszkén viselem,

hiszen megmutatják nekem,

merről jöttem, s merre tartok tovább,

tartsam-e az irányt, vagy álljak odább.

Ha lábam nyomát az eső el is mossa,

hajamat a szél összefújja,

akkor is megyek, s dalolok tovább,

haladok az úton völgyeken, dombokon át,

s hol dalom már a semmibe vész,

ott leszek otthon, a hegy tetején.

Belélegzem a tisztaságot,

megszűnik az itten és most,

szemem nem lát csak szépet,

hódolom a végtelenséget.

Körülöttem már csak hegyek,

semmivé válok, hogy minden legyek.