Venczel Tímea: Ha volnék

Hattyú, ha volnék képében

ringatóznék a kékségben.

Belátnám a láthatatlant,

bejárnám a járhatatlant.

Semmivel indulva,

mindennel megrakva,

ég alatt szárnyalva,

szárnyakkal dalolva.

Messze járva is itt volnék,

ódon falak közt szunnyadnék.

Suttogva vigyáznám fehérpelyhes álmom,

hogy piciny kis fészkemet mindig megtalálom.