Referencia
2022-ben a Liget Táncakadémia felkérésére írtam meg a XII. tenévzáró színházi előadás betét szövegeit, melyek keretbe foglalták és csokorba kötötték a különböző korosztályú növendékek néptánc produkcióit. Az előadás, így a felkérés is azért volt különleges, mert a két éves pandémia miatt történt kimaradás után ez az előadás jelentette a növendékek számára a nagy visszatérést a színpadra. A művészeti vezető részéről a kérés az volt, hogy a szövegekből sugározzon a hosszú távollét utáni újra egyesülés öröme.
Szabad szárnyam kitárom
- Álmomban a színpadon álltam. Kissé idegen volt az ismerős fény, de annyira jólesett, mint éhes embernek a falat kenyér. Akkor jöttem rá, mennyire hiányzott ez az érzés. A színpad semmire sem hasonlító hangulata, a pici görcs a gyomromban, és ahogy összeszorul a szívem, mert ha nem tenné, kiugrana a helyéből. A nyüzsgés, ami megelőzi a csendet, és a függöny, ami elválaszt, majd egyesít... Te is benne voltál az álmomban.
- Igen, emlékszem... Nagyon szép ruhám volt. Anya fonta a hajamat, izgatott volt és folyton azt mondogatta, hogy kijött a gyakorlatból. Amikor kész lett, félve néztem a tükörbe, de elmúlt az aggodalmam, mert egy királylány nézett vissza rám.
- Fülemben vannak még a hangok az álmomból. Távoli, de jól ismert hangok: sarokkopogás, nevetés, szoknyasuhogás, szaladás, suttogás, zene és taps. De tudod milyenek az álmok, egyszer csak megváltozott a kép, és szitakötő voltam, aki épp elhagyja nádon csüngő burkát, és a hosszú bezártság után felröppen a magasba a Nap felé. Aztán a Napból, ami az arcomat sütötte, megint színpadfények lettek... és akkor felébredtem.
---------------------------------
Szoknyám suhogó
Sarkam kopogó
Szívem dobogó
Lelkem kacagó.
---------------------------------
Itt az idő, nyiladozzunk,
forgószélként vigadozzunk!
Deszka reccsen,
ruhám lebben,
táncom járom
fellegekben.
-------------------------------
Jó, hogy látlak szép barátom,
táncom újra veled járom.
Veled forgok, veled ugrok,
arcod a dal, rámosolygok.
Arcod tükrén magam látom,
jó, hogy itt vagy szép barátom!
-------------------------------
Lánc ha lennék, kaláris,
ragyogó, kacagó gyöngyös.
Tánc ha lennék, ősök tánca,
ha kicsi, ha nagy ezt járja.
Szoknyaként csak forognék,
levegőben szaladnék.
Csizma lennék, lobbannék,
a szívekkel dobbannék.
Hang ha lennék, égbe szállnék,
csüngnék Nap melegén,
ha érzés, szeretet lennék
lelkek táncos ligetén.
-------------------------------
Szállj álmom,
sződd meg kendőm,
régen vágyott
büszke kendőm!
Hadd forogjak,
hadd lobogjon,
arcom a Nap,
úgy ragyogjon!
-------------------------------
Fogoly voltam, néma lettem.
Néma lettem, nem daloltam.
Csend lett bennem, csend a dalban,
láncom zörgött, azt hallottam.
Felhők gyűltek, Tavaszt hozták,
friss cseppjei arcom mosták.
Dalom ébredt, szárnyra leltem,
szabad lettem, táncra keltem.
-------------------------------
Falak mögé zárva nem láthattalak.
Ablakon át szűk lett a világ.
Hosszú idő, bő idő ránk lehelte porát.
Én mégis úgy vártalak.
Hogy elmúlt az éj, s ragyog a Nap,
hát újra megláttalak.
Szélfútta ingem elsimítom,
mi nem volt nem siratom,
újra szépen szól a dalom,
örömömet neked adom.
-------------------------------
Így váljon valóra minden álmunk!
2022. május