Venczel Tímea: Homokóra

Mielőtt meghalsz, megszületned feltétlen érdemes...,

hogy felfoghasd, az élet egyszerűségétől nemes.

Ha szerencséd adódik, mert életed kezedbe kapod,

s szívverésed, tekintésed, lépésed te uralod,

érezz, láss és járj csak olyan fák alatt,

hol érezheted a jövődet

és láthatod a múltadat!

Pereg az idő,

nem csoda.

Reggeli,

Ebéd,

Vacsora.

Végtelenben élni,

százszor halni és születni?

Egyszer is elég megtenni, és hinni:

többet ér tárt karokkal a létezésnek dőlni,

könnyeket ringató arccal, teli torokkal nevetni,

fényben úszó dallamként pillanatokat szentelni,

nyitott szemmel befogadni, könnyű szívvel elfogadni,

mint álarcokban bukdácsolva az elmúlásba veszni,

s kivert fogú emlékek közt az élet csíráját keresni.

Megálmodott valóság vagy, hisz a jövőd téged keres.

Megtudod, mielőtt meghalsz, megszületned volt-e érdemes.