Saci (7)

Az élet csupa küzdelem!

Még jó, hogy tudom az milyen.

Mióta iskolára adtam a fejem,

folyton falakba ütközök.

Igyekszek én fal mentén haladni,

de néha azért trükközök!

Ha nehéz ülni egy helyben -

s ez igen gyakran megesik -

úgy olvasom a szavakat,

ahogy nekem jól esik.

Mit számít, hogy hogy van írva -

ilyeneket gondolok,

de hátam mögött áll a cenzor,

s így folytonosan lebukok.

Igen, igen persze tudom,

sokat számít az ékezet,

s a tények ellen mit sem tehet

a kalandos gyermeki képzelet.

Hogy e hitben erősödjek,

példákkal támasztom meg:

Furcsa lenne, ha sétálnék az állatkertben,

s a vadorzó helyett a vadőrző ülne a ketrecben.

Ha egy kanca csikós, gyakran jár a zabra,

de ha viszont csíkos, akkor az már zebra.

Ha a víz alá bújok, a fülem nem hall,

mégsem leszek olyan néma, mint egy hal.

A telefonba azt mondom: haló,

a szúnyog ellen kell a háló.

Nem mindegy, hogy a sört rakom-e sorba,

vagy egy sor szőrt szórok a sörbe.

A tyúkoknak a kakas a főnöke,

a kisbabáknak kakás a feneke.

Lehet, hogy nagy bennem az ego,

mégsem jó, ha nem világít éjjel az égő.

Ha valaminek nagyon megörülök,

úgy érzem, hogy menten megőrülök.

Szó, ami szó, a tudás nagy kincs,

hiszen nélküle értelem sincs!