Venczel Tímea: Gyermek

Milliónyi cseppjét a boldogságnak szomjazza a szád,

Tündöklő szemekkel üzened a világnak, hogy eljöttél hozzá!

Megérkeztél. Előtted a végtelen tárt karokkal vár,

Otthonába hív az élet, minden ízével megkínál.

Mosolyodra visszakacag száz és ezer csoda,

Habvárából rádkacsint a simogató Nap sugara.

Melléd szegődnek álmaid, és bármerre visznek lábaid,

Fejed felett a csillagos ég megidézi vágyaid.

Társaddá lesz a hajnal, cirógató madárdallal,

S a nap fénye barátsága, mártóztató boldogsággal.

A mosolygós esték hívogató, csalogató szavára

Feltárja titkos rejtekét a mese csodavilága,

És az éjszaka ünneplő kristályfényei közé szállva

Eljuthatsz a mindent tudó öreg Hold megigéző udvarába.

Utadat végigszegélyezik majd hegyek és völgyek,

Patakok mossák arcodat, lépted vezetik ösvények.

A lombos fák alatt mindig megpihenhetsz,

A világ örök csodáin hosszan elmerenghetsz.

Az élet ölelő hangjai szeretettel töltik meg szívedet,

S angyalszárnyon ringatózó álmaid óvják szabad lelkedet.