Venczel Tímea: A Föld napjára

Hallod a nevetését?

Patak csobog, erdő zeng,

madár dalol, mező dong.

Látod a szépségét?

Lebegő felhők, végtelen kékség,

millió forma és illatok.

Érzed az örömét?

Rügy ha pattan, kalász érik,

terem az élet és megpihen.

Érted a hangját?

A dallamot, a pezsgést,

a zenéjét, a csendet.

Hallod-e sírását?

Az elmúlását. Szerető

szíve megszakad.

Látod-e szenvedését?

Az elveszejtett békét,

a behegedni nem tudó sebeket.

Érzed-e bánatát?

Fojtó igába hajtott testében

mérgek keringenek.

Érted-e kiáltását?

Zsarnokának könyörög

térdre rogyva is gyönyörűn.

Ne várj csodát más világban!

A Paradicsom körbevesz.

Vigyázd és szeresd az életet,

mi eme Földön gyökerez!