Venczel Tímea: Névversek (akrosztikonok)

Leszálltál közénk fellegbölcsődből

Igazzá tetted minden álmunkat

Zenéjét azóta halljuk szüntelenül

Angyalok égi ünnepének 

-----------------------------------

Valóság vagy és csoda

Igazgyöngy a friss havon

Oly tiszta és puha

Lágy szellő nyár hajnalon

Arany nap sugara

-----------------------------------

Sebes folyam lényed

Arcod viruló virág

Ragyogón kéklő szemed

Otthona a szépnek.

Lobogjon lángod, gyújtson fényeket

Találj rá titkos világod

Aratómezejére!

-----------------------------------

Rózsa nyíljon lábad nyomán, amerre csak jársz,

Édes legyen körülötted illatos virága,

Kicsi szíved repdessen, mint pillangó szárnya,

Ajándékul ezt kívánjuk neved napjára!

-----------------------------------

Mikor a lúd szép kövérre meghízott,

Ázott földre a levél mind lehullott,

Reggel a kakas sötétben kukorál,

Tovarepült már a sok vándormadár,

Otthonodba megyünk összegyűlni,

Neved napját vígan ünnepelni!

-----------------------------------

Álmodd meg,

Dolgozz érte,

Áldásos jutalmad

Megkapod cserébe!

------------------------------------

Aki Rád tekint

Nem lehet szomorú

Nevető arcod ragyogó

Aranyvirág koszorú

------------------------------------

Semmiből egyszerre mindenné lettél,

Átadott az Isten a Földnek, megszülettél.

Mennyei csodákat magaddal hoztál,

Utad során ebből adakozzál!

Eltévedni bizton nem kell majd félned,

Legyél nagyon boldog, ezt kívánjuk Néked!

-------------------------------------

Mesélő, becéző

Angyalt idéző

Megértő nevelő

Aranyat nevető

-------------------------------------

Kopognak az ablakomon

Angyalszárny suhogása

Reszkető szívem epedve vár az

Áldott, szent csodára

Csend lepi be lelkemet

Odakint csengőszó szalad

Nyomában öröm és békesség  marad

---------------------------------

Hajat ne moss előre,

Úgyis roncs lesz belőle,

Seperd ki a konyhádat,

Vendégeid úgy várjad,

Édes vízzel rohamoznak,

Tojást adj a lovagoknak!