Venczel Tímea: Homokóra
Mielőtt meghalsz, megszületned feltétlen érdemes...,
hogy felfoghasd, az élet egyszerűségétől nemes.
Ha szerencséd adódik, mert életed kezedbe kapod,
s szívverésed, tekintésed, lépésed te uralod,
érezz, láss és járj csak olyan fák alatt,
hol érezheted a jövődet
és láthatod a múltadat!
Pereg az idő,
nem csoda.
Reggeli,
Ebéd,
Vacsora.
Végtelenben élni,
százszor halni és születni?
Egyszer is elég megtenni, és hinni:
többet ér tárt karokkal a létezésnek dőlni,
könnyeket ringató arccal, teli torokkal nevetni,
fényben úszó dallamként pillanatokat szentelni,
nyitott szemmel befogadni, könnyű szívvel elfogadni,
mint álarcokban bukdácsolva az elmúlásba veszni,
s kivert fogú emlékek közt az élet csíráját keresni.
Megálmodott valóság vagy, hisz a jövőd téged keres.
Megtudod, mielőtt meghalsz, megszületned volt-e érdemes.