Venczel Tímea: Ahogy megérkezünk

Ahogy megérkezünk e földre,

úgy megyünk el mind, örökre.

Honnan jövünk, nem tudja, csak a csecsemő,

hogy hová leszünk, nem érti, csak a távozni készülő.

Ha itt van az idő, eljön értünk a révész,

ki elröpít majd, mint könnyű papírt a szélvész.

Elszakít a jövőtől, hogy múlttá legyünk,

és már súlytalanul lebegünk...jó nekünk.

Nincs fájdalom, bánat, se könnyek.

Ott leszünk, ahol minden könnyebb.

De nyomtalanul el nem múlunk,

emlékekben örökre megmaradunk.

Történetekben, mik rólunk szólnak,

könnyekben, mik értünk hullnak,

a mosolyban, mi felszárítja az arcokat,

ha hozzánk fűződik egy kedves gondolat.

Ott maradunk a fában, amit ültetünk,

ott a falban, amit építünk.

S ott élünk az örömben, a bánatban,

egy dallamban, egy szép szóban,

a színekben, az ízekben,

az egész életben.

Mindenben, mi kedves nekünk,

s ami el nem száll velünk

oda, ahová mind elérkezünk,

s hisszük, hogy majd együtt leszünk.